Tragikomédia

Nem ilyen meccsre számítottam...! A sorokat is kár erre pazarolni, legalábbis ma nem tudok értelmesen nyilatkozni a történtekről.


"Nem volt szerencsénk, nem volt szerencsénk..."

Egy kis pozitívum:)

Nah végre, valami jó dologról is írhatok! Ma volt az Offiside-ban a Böőr Zolival találkozó. Hát nem voltunk valami sokan, ez egy kicsit negatívum volt, de így legalább egy nyílt beszélgetésre volt lehetőség. Nah nem szépítem, négyen voltunk vendégek (Zsófi, Szandra, Gábor és Én), illetve még a Nóri , a Revitás fiúk és persze a Zoli.
Szóval elmondható, hogy Zolinak többségében nő rajongói vannak..hmm...nem is értem miért. Nah mindegy, tényleg nem ezért mentünk....!
6 órakor meg is érkezett a Zoli, pontos volt, kedves, aranyos, intelligens. Írok egy kicsit bővebben.
Én kellemesen csalódtam benne, bár mindig is éreztem, hogy egy intelligens jómodorú srácról van szó, aki ugyan nagyon fiatalos, laza a másik oldalon pedig nagyon meggondolt, barátságos.
Szóval megérkezett, üdvözölt mindenkit, egy gyors interjú vele, aztán kezdődött a beszélgetés.
Mindenről szó esett: múlt, jelen, jövő, legjobb meccsek, csapat, pályafutás, elképzelések.
Azt kell mondanom, hogy teljesen reálisan látja a helyzetet, és bántja Őt ez a dolog, hogy így alakult (12.hely).
Talán kicsit negatívan látja a saját helyzetét a csapatban, bár elismeri, hogy igenis sokat dolgozik a sikerért, ami gyakran sajnos nem jön össze.
Szerényen nyilatkozott mindenről, és olyan elszántság látszott rajta amit ritkán látni labdarugóknál.
Nagyon jól éreztük magunkat, tényleg baráti volt a közeg, nyugodtan tudtunk kérdezni, beszélgetni.
Köszönjük szépen a Zolinak a tartalmas estét, nekem mindenképpen ez is maradandó emlék lesz.

Megj: Amúgy Zoli nagyon jó humorú, vicces srác, nagyon nyitott a szurkolók iránt.

Hajrá ETO! Hajrá Zoli, Szombaton gólt fogsz rúgni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Fiktív szerződés

Megint nagyon kiakadtam. Mostanság semmi jó nem történik az ETO-nál. Kivétel, hogy a szavazáson Böőrzi kapta a legtöbb szavazatot. Végre!!!!
A mai híreken rettenetesen kiakadtam. Szal lényeg a lényeg K.Z kijelenti, hogy nem játszik az Ujpest ellen, mert neki szerződése van, amit akkor kötött amikor távozott Ujpestről...pff.A sok hülye között én is elhittem, hogy ez valóban így van. Erre ma cáfol az ujpesti klub, hogy ők nem kötöttek ilyen szerződés, tehát a hatályos versenyszabályok szerint játszhat pénteken a győri csapatban. Ő magánemberként kötött valami "szerződésnek" nevezett valamit. Ez annyira undorító. Akkor ennyi erővel a Bajzi és Böőrzi se játsszon a Loki ellen? Hiszen Ők köztudottan kő debreceniek.....! És soha nem okozott ez nekik gondot, mindegyikük jelentkezett játékra a volt csapata ellen, ez soha nem volt kérdés. K.Z-nél pedig ez akkora trauma lenne?! Mert, hogy őt szeretik az Ujpestiek és tisztelik. (legalább valahol szeretik és tisztelik). Ezzel a húzásával valószínűleg elrendezte, hogy Győrben sem szereti sem tisztelni nem fogja senki. Ezzel nem csak a szurkolókat idegesíti, hanem a csapattársait is. Valaki elmagyarázhatná neki, hogy ez csapatjáték, és azt kívánja meg, hogy mindenki beleadja azt amit tud. MINDENKI!!!!!
Tény, hogy vele sem vagyunk kisegítve, a sok elbénázott helyzete, töketlenség töketlenség hátán, erre amit ő művel bármelyik tartalék-játékosunk képes.
Aztán ami mégjobban felidegesített, hogy a fórumon olvasom, hogy felhív valakit (akinek ő nem tudhatta alapból a számát mert soha semmi közük nem volt egymáshoz) és elkezdi osztani, hogy ne gerjessze a fórumon a hangulatot, és ne terjesszen valótlan dolgokat. Pfff. Személytelen, "hangember"!
Remélem sokáig nem rontja Győrben a levegőt. Én mindig is megmondtam, hogy ez az ember nem való ide, ezekkel a megnyilvánulásokkal pedig mindezt alá is támasztotta.
Remélem, hogy az az ember aki holnap helyette fog játszani jól fog telejesíteni, bár K.Z-nek bérelt helye van a csapatban...más meg szakadjon meg akkor sem fog játszani...! Mindegy ez már nem az ő hibája....

Citromdíj avagy ki a leggyengébb láncszem az ETO-ban?

Ujra foci, és ujra az ETO a téma, hát mi is lenne? Biztos sokan fognak utálni a véleményemért, de hát ez van. Mivel foglalkozom a témával és érdekel a csapat sorsa senki nem mondhatja azt, hogy azért írok, mert érdektelen számomra a téma és nagyon ráérek.
Mivel a fórumon meg lehet szavazni hogy ki a hónap játékosa, valaki felvetette, hogy lehetne akkor citromdíjat is osztani.
Iszonyat számok vannak a szavazatoknál, tényleg mintha egy világverő csapat tagjaira lehetne szavazni. Természetesen megosztottan mindenki a kedvencére szavaz...persze én is szavaztam, de nem a kedvencemre. Szavazni lehet, persze, erre van kitalálva, csak azért ne szálljunk el magunktól.
Akkor kezdeném is az értékelést. Nem szeretnék neveket említeneni, mert úgy érzem ehhez nincs jogom, természetesen mindenki tudni fogja kiről van szó:)
Szal kezdjük azzal aki nem érdemli meg a citromdíjat. Aki hetek illetve hónapok óta szerintem a csapat legjobbja. Igaz nem ő a gólzsák, de a küzdeni akarásával, gyorsaságával, pörgésével nálam most ő a legjobb...talán most a fórumon is ő vezeti a szavazást. Szal igen, Zolika a legjobb. Szeretnék még 10 ilyen játékost a csapatban. Tudjátok én már hetek óta mondom "kicsi a bors de erős":)
Aztán természetesen a hiányzó apuka sem okolható a sikertelenségért. Neki gratulálok, és mielöbbi felépülést kívánok. Nagyon hiányzik már a csapatból.
A védelem uj tagja, a fiatal nb2es játékos srác: nekem semmi bajom nincs vele. Hát gyerekek! Ez volt a harmadik nb1-es meccse. Szerintem ügyes volt, őt abszolut nem lehet hibáztatni, szerintem erőn felül teljesít, simán lenyomva elődjét, tudjátok a "kettes számút". Kettes számu csávó szerintem annyira volt elég, hogy létszámban megvoltunk. Nálam Ő örök citromdíjas lesz.
És akkor természetesen vannak azok akik közepesen muzsikálnak, és tudjuk, hogy sokkal többre képesek. Csak mezszámokat írnék: 8,5,14,26, 19, 12,6. Bennük sokkal több van. Aztán direkt nem beszélek a helyettes csapatkapitányunkról, mivel hát emberünk 36 éves....szeretném én is így nyomni 36 évesen. Minden tiszteletem az övé, főleg az UEFA meccsen nyújtott teljesítményért.
És akkor kezdődjék a citromdíjra való jelölés. Dolgozzunk a maradékból:
Hmm...drága egyetlen válogatott játékosunk 29-es mezszámmal. Sajnos hetek óta nemhogy a válogatott szintet nem üti meg még az nb1-es szintet is elég ritkán sikerül. Próbálkozik, próbálkozik, de ez igy nagyon gyenge..és akkor szépen fejeztem ki magam. Szóval egy szónak is száz a vége aki válogatott játákos szeretne lenni annak kiegyensúlyozott, jó teljesítményt kell nyújtania.
Az uj csatárunk (Ujpesti csóka), sem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket. Főleg most haragszom nagyon, hogy "nem játszom az Újpest ellen"..hát tudod mit? ne is játssz!!! nekem abszolut nem hiányzol a pályáról. Milliónyi ajtó-ablak helyzetet hagytál ki, olyanokat amit a nagymamám is berúgott volna. Persze tudom és hallottam is: mi ne osszunk neked észt, hiszen te már bizonyítottál....
A másik "kedvencem" a védelem szélén (25).Tudom ehhez is semmi közöm, de aki ennyit dohányzik az ne legyen élsportoló, legyen egy kicsit igényesebb az egészségére. És engem nem érdekel, hogy más hány doboz cigi után, hogy fut...de ő nem tud futni. 10 perc után alig kap levegőt....szal szégyen!

Tehát akkor elvben kiosztanám a citromdíjat: nyertese a 10-es mezszámmal rendelkező játékosunk. Gratulálok neki!

Szóval fiúk ideje lenne gatyába rázni magatokat! Ha nem tudnám, hogy mikre vagytok képesek akkor nem írnám le a sok negatív dolgot. De ti ennél sokkal többre vagytok képesek...! Szóval Hajrá Győr!

ETO szégyen

Szégyen és gyalázat! Avagy mi történt a győri focival….


„Nehéz dió”- mondhatjuk így is- , de ma már úgy éreztem írnom kell. Hetek óta felzaklatnak a történtek, az, hogy semmire sincs magyarázat, azaz van magyarázat, mert az mindig van…!
Kezdjük a történetet az úgynevezett „szép időkkel” amikor minden a legnagyobb rendben volt Győrben, sőt talán túlzottan is….

2007/2008-as idényben csapatunk csak úgy szárnyalt. Ritkán talált legyőzőre. Kijelenthetjük, hogy hazai pályán szinte veretlenek voltunk, nagy csapatokat söpörtünk le a pályáról több gólos győzelemmel. A csapat tagjai önbizalommal, kedvvel játszottak, látszott, hogy Győrben igazi csapatjáték van.
Csapatunk egy percig sem érezte meg Bajzát Péter hiányát,- akit ma méltán nevezhetünk a csapat gólzsákjának- helyette rutinos fiatalok rúgták a gólokat –gondoljunk csak Völgyi Dániel, Bojan Brnovics bombagóljaira.

Egy szép napon megtörtént Győrben a „csoda”, amelyre 22 éve vártak a győri labdarúgók illetve szurkolók: a csapat bronzérmet szerzett, és ezzel megnyerte a jogot arra, hogy az UEFA nemzetközi porondján megmérettesse magát.
Hihetetlen volt….! Csapatunk egy grúz egyesület ellen kezdte a tornát, a hazai felemás játékot és döntetlent követően idegenben győzelmet arattak, így menetelhettünk tovább.
A következő körben a sorsolás nem nekünk kedvezett: több verhető ellenfelet is találtunk a felsorolt csapatok között, de mi a legnehezebbet kaptunk, eldőlt, hogy „irány a németországi Stuttgart”.
Mindenki várta a meccset, legyen az játékos, szurkoló, illetve láthatóan ebben az időben Győrben többen foglalkoztak a focival és a csapattal mint korábban.
Aztán Stuttgartban elkezdődött a várva várt összecsapás. Talán mi GYŐRIEK vártuk a legjobban ezt a 90 percet. Magam is részese voltam a túrának Gábor barátommal, mindketten úgy gondoltuk bármi lesz az eredmény akkor is megérte eljönni, szurkolni. Akkor ott a Stuttgarti Mercedes Benz arénában jó volt győrinek lenni. Azóta is borzongás fog el ha a meccsre gondolok. Harcolt a csapatunk, hősiesen védekeztünk, koncentráltunk, aminek meg is lett az eredménye. Persze tudtuk, hogy az ETO Parkban két héttel később nehéz meccs vár ránk, illetve azzal is tisztában volt mindenki, hogy a párharcnak nem mi vagyunk az esélyesei, de ezzel akkor senki nem foglalkozott.
2008.08.28 ETO Park, a vártnál kevesebb szurkoló, de ami mindenkit meglepett egységes szurkolói csoport alakult, azért, hogy megmutassuk a németeknek mi is tudunk szurkolni.
A végeredmény 1-4, ami miatt akár szégyenkeznünk is lehetne, de akkor mindenki úgy gondolta nincs miért szégyenkeznünk. A csapat tagjai küzdöttek, tették a dolgukat, de ez akkor kevésnek bizonyult. Szép búcsú volt a nemzetközi kupától.
Itt jegyezném meg, hogy a Stuttgarti út előtt, illetve útközben többször elmondtam Gábor barátomnak, hogy „jó hogy eljöttünk, valamiért úgy érzem mostanában nem lesz ilyenben részünk”….

Akkor nézzük mi a helyzet jelenleg a győri focival?! Röviden az eddig elért eredmények: 13 fordulón vagyunk túl az NB 1-ben és jelenleg stabilan birtokoljuk a 10. helyet, 7 vereséggel „büszkélkedhetünk” amelynek többségét idegenben gyűjtögettük össze. Hazai pályán azért úgy ahogy ment….egészen tegnapig…!



Kezdtük a bajnokságot Szombathelyen a Haladás otthonában. Mindenki tudta, hogy a Hali nem könnyen verhető csapat, hiszen most érkezett a másodosztályból, rendkívül elszántak a játékosai, szuper a szurkolótáboruk. Azért mi reménykedtünk…! Szerettük volna ott elkezdeni ahol tavaly abbahagytuk. Ennek az összecsapásnak is szemlélője voltam és őszintén megmondom kicsit úgy éreztem mintha lenéznénk a Haladás csapatát. Ekkor még bíztunk abban, hogy ez a bajnokság kezdete, menni fog ez nekünk jobban is.
Aztán eljött a második hazai mérkőzés, igazi presztízs meccs a Debrecen csapatával. Mindenki tudta, hogy „ez ma nem a mi meccsünk lesz”. Csapatunk eléggé csapzottá vált a grúziai túra után, sokan bajlódtak súlyos gyomorbántalmakkal. Csak kérdem én, ha beteg a játékos akkor miért vállalja a játékot? Miért nem lehetett azt mondani „sajnáljuk, profi játékosaink többsége beteg, ezért ma a másodosztályú csapatunk lép pályára”. Senki nem szólt volna egy szót sem, de ez így mérhetetlenül égő volt, ráadásul televíziós meccs volt.
Persze mint mindenre erre is megvolt a magyarázat…
Elérkezett a következő hazai meccs, a REAC csapatával. Az eredmény alapján mondhatnánk, hogy „könnyed siker volt”, aki azonban ott volt tudja, hogy a 90. percig meglehetősen nyílt volt a mérkőzés. Bajzát akkor rutinosan két perc alatt eldöntötte a mérkőzést. A szurkolók vastapssal ünnepelték a csapatot, mert hát ugye nekünk szurkolóknak ennyi is elég volt a boldogsághoz. Ilyenkor mindig azt éreztük, hogy „nah majd most feltámad a csapatunk”…
Kaposváron sikerült EGY gólt rúgnunk, ami akkor 3 pontot ért nekünk. Ma joggal mondhatjuk ez is egy fontos meccs volt, fontos 3 pont, főleg ha most valaki a tabellára tekint…
Folytatódott itthon a liga sorozat, immáron a 6.forduló. A Kispest Honvéd csapata ellen játszottunk, és hogy ne csak negatívumot írjak, ez egy igazán jó meccs volt. Látszott, hogy küzd a csapatunk, mennek a támadások, és jött a jó eredmény is. Természetesen újra nagy ünneplés, mintha kupát nyertünk volna, a szurkolók természetesen újra hisznek abban, hogy most megfordul a világ…!
Csapatunk egy héttel később már a Hungária Körúton vendégeskedett. Tény, hogy a MTK csapata egy vitatható büntetővel egy pontot otthon tartott. A véleményem arról a meccsről továbbra is az, hogy bűn-rossz meccs volt, rengeteg hibával. Mindent elárul egy mérkőzésről,hogy a meccs legjobbja a győri csapat védője. Tehát kaphattunk volna még…
Aztán jött az idény fénypontja. Egy gyenge Diósgyőr látogatott hozzánk, akik olyan csapat benyomását keltették bennem, mintha most rángattak volna össze 11 olyan embert az utcáról akik már láttak focilabdát. Rúgtunk 6 gólt, dicséretes teljesítmény volt. Rúghattunk volna többet is, de talán ez nem a mi csapatunk érdeme, sokkal inkább a diósgyőri gárda szégyene.
Aztán jöttek a nagyívű cikkek „az ETO kiütötte ellenfelét”, újra elszállt magától mindenki, mert hát újra sikerült nyerni, sőt fölényesen nyertünk.
Pakson aztán folytatódott az idegenbeli negatív „szégyenszéria”. Persze itt is volt magyarázat…két büntetőrúgást kapott a hazai csapat, és hát mi csak azzal a két góllal kaptunk ki. Ebből szerintem egyetlen egy dolgot kell leszűrni és kiemelni, azt hogy KIKAPTUNK.
Ugyanis a bűntetőből szerzett gólok is gólok. Lehet magyarázkodni, a 3 pont ugyancsak ott maradt idegenben.
Újabb hazai meccs a Zalaegerszeg ellen, kiszenvedett győzelem, újabb 3 pont, ami arra volt elég, hogy nem szakadtunk le a középmezőnytől. A szurkolók már ezen a meccsen hangot adtak az elégedetlenségüknek, transzparenseket helyeztek el a stadion korlátain. Persze ez felháborodást keltett a játékosok körében, illetve a vezetők körében. Itt jön az a kérdés, hogy a szurkoló mikor és hogyan nyilváníthat véleményt?! Többen megtettük a különböző fórumokon, ezzel természetesen nem foglalkozik senki, nem válaszol senki, és továbbra sem történik semmi.


Utazunk a fővárosba, most már jó lenne pontokat is gyűjteni. A meccs előtt újra jönnek a nagyröptű cikkek: „igazi 6 pontos meccs” , „győzni megyünk a vasashoz”.! Valóban 6 pontos meccs volt, hiszen ha kikapunk, akkor leszakadunk még a középmezőnytől is. Harmatgyenge Vasassal álltunk szemben, az első percekben meg is szereztük a győzelmet, Bajzát szemfülessége révén. Örült mindenki, hiszen vezetünk idegenben! Ekkor jött az abnormális lépés, csatár helyett védekező középpályás lép a pályára! De miért? Kitől félünk? Félünk egy ultragyenge vasastól? Meg is lett az eredménye, egy kapott gól, aztán még egy…! Lélektelen, gyenge győri támadások, és vereség. Ekkor már az összes szurkoló meglehetősen ideges volt.
És természetesen a magyarázatok nem maradtak el: „ a csapatkapitányunk újra megsérült, sajnos ez megint meglátszott a játékunkon”, illetve a másik beszólás ami igazán nevetséges, nem is értem, hogy profi labdarugó, hogy nyilatkozhat ilyet: „túl korán rúgtuk a gólt”. Szóval már az sem mindegy mikor rúgunk gólt. Ez ám az igazi profizmus.
Itt jegyezném meg, ami akkor engem nagyon idegesített. Ha kikapunk és égünk akkor azt vállalja az edző is. Vállalja a sikertelenséget, a szégyent, a gyalázatot. Aki anno tudott úszni a sikerben az most tűrje el a rosszalló megjegyzéseket is. Úgy gondolom, hogy a profizmus erről szól, amikor tudom vállalni a hibákat is, szembe tudok nézni a kritikusokkal. Sajnálom, hogy ez egyelőre nem megy Győrben. És, hogy az égést lehessen tetőzni: vereség Fehérváron, vereség itthon a Szpari ellen.
Kedves focis barátném Szandra most írta: „de hát mennyi helyzetünk volt”…hurrááá...ezt a játékot továbbra sem a helyzetekre játsszák.
És akkor a magyar valóság: magyarázkodás - magyarázkodás hátán, most itt fáj, most ott szúrt, nem volt jó a Hold állása. Bárhonnan nézzük, 13 forduló 16 pont meglehetősen kevés.
És mi lesz jövőre? Ez is majd a magyar valóság szerint fog történni: elmegy az edző, hiszen valamiért ő is okolható a negatív teljesítményért, elmegy, átmegy egy másik csapathoz ahol eltölt újabb néhány szép hónapot, meg néhány kevésbé szépet és továbbáll….olyan mint egy mókuskerék. Aztán elmegy néhány játékos, mert nincs rájuk szükség, vagy a játékosoknak nincs szükségük a csapatra, és a sikertelenségre, természetesen ők is továbbállnak, keresnek új csapatot és az élet meg van oldva. Ez a tipikus magyar valóság.
És mit tehet a szurkoló? SEMMIT! Megtehetjük, hogy nem megyünk ki meccsre, nem veszünk bérletet, hiszen senki nem kérte tőlünk, hogy menjünk, mint ahogy Fecó bácsi mondta „el lehet innen menni”! De mi nem akarunk elmenni, számunkra a csapatunk nem olyan mint a fehérnemű, hogy „holnap felhúzok egy másikat”.

Maradok tisztelettel:
Lin